Bár az ember és állat együttélése több ezer éves múltra tekint vissza, az állat mint kiskedvenc elterjedése a modern városi életforma kialakulásával lett egyre népszerűbb. A természettől való eltávolodás következtében a megszelídített állatok közül szinte csak a kutya maradt olyan kapcsolatban az emberrel, hogy kedvtelésből tartásával az ember mellett éljen és családtagként kezeljék. Az együttélés során a kutya jelenléte hozzájárul lelki, mentális és fizikai egészségünkhöz és egyértelműen bizonyított, hogy erős kötődés alakul ki állat és tartója között, ami egészen az elmúlásig szoros érzéseket generál.

A kutyatartók számára egy kutya betegsége, öregsége, annak kiszolgáltatottsága ugyanolyan mélységben mutatkoznak meg, mint embertársak esetén. A négylábú elvesztésekor nem csupán egy háziállatot veszít el. Vele együtt felborul a napi rutin, a mindennapok teendői jelentéktelenné válnak, ezzel együtt egy hűséges és a mindig önzetlen családtagként kezelt élőlény lép ki az életéből.

A pszichológusok kutatásai alapján egy kutya elvesztésekor érzett gyász egyenrangú egy szeretett hozzátartozó halálával. Ennek ellenére sokan nem merik felvállalni a szomorúságot, ürességet - vagy éppen a bűntudatot, ha neki kellett a végső döntést meghozni az elaltatáshoz - hiszen nem olyan mértékben elfogadott egy állat iránt érzett gyász, mint amikor emberekről van szó. Tartanak a környezetük ítélkezéseitől, emiatt gyászuk nem nyer utat, magukba zárkóznak és ritkán beszélnek róla. A környezet ugyanezzel a problémakörrel küzd: tanácstalan és tehetetlennek érzi magát, hiszen nem érti mivel tud támogatást nyújtani a gyászoló számára.

A gyászfolyamatot minden esetben meg kell élni, hagyni, hogy akár mély érzések felszínre törjenek és nem szerencsés “majd megoldódik” attitűddel legyinteni sem saját, sem közeli hozzátartozó esetében.

Tervezzük meg a búcsúzás módját akár temetéssel, hamvszórással vagy olyan megoldásokkal, mely megnyugvást ad a gazdának. Érdemes beszélni az elvesztésról és akár néhány üléses mentálhigiénés vagy pszichológus támogatását kérni, ha nincs kivel beszélni erről. Fontos, hogy a hirtelen támadt szabadidőt töltsük ki tartalmasan és ne rettegjünk ismét kutyák közelében lenni, akár jótékonysággal civil szervezeteket támogatva, menhelyeket látogatva. Ne sürgessük sem a gyászolót, sem önmagunkat határidők közé, hiszen az elengedés folyamata egyénenként változó, de hallgatva a megérzésekre, egyértelműen eljön az idő, amikor új állatot tudunk közel engedni és akár befogadni életterünkbe.

További olvasnivaló ITT érhető el az ELTE Etológiai Tanszékének részletes kutatásairól és tanácsaival.