Az üzleti életben vészhelyzetek kezelésére, a termelés és szolgáltatások zökkenőmentes biztosítása érdekében vészforgatókönyvet vagy krízistervet (angolul Business Continuity Plan = BCP) készítenek a vállalatok, melynek célja a szokásostól eltérő események idején az üzletmenet-folytonosság megtartása, azaz a működés stabilizálása és szinten tartása.

Tesszük ezt a magánéletünkben is, amikor valaki megbetegszik a családban és azonnal, egy csapatként kell felsorakozni mögé és beosztani, ki – milyen napon lesz elérhető, visz ételt és szerzi be a gyógyszert vagy gondoskodik a betegről a mindennapokban. Felvetődik a kérdés, hogy mi történik a kiskedvencével ilyenkor. Kihez lehet fordulni? Betegünk és bármilyen krízishelyzetben lévő számára fontos tényező, ha biztonságban tudhatja a kutyáját (cicáját..).

Sok esetben ez nem egy leírt szabályzat, hanem a közösség kimondatlan megállapodása, viszont érdemes elgondolkozni azon, hogy az elmúlt napok eseményei következtében, az üzleti életből vett - ez a fajta forgatókönyv - elkészítése és maga a felkészülés nem csupán jelen helyzetben nyújthat biztonságot számunkra, hanem a jövőben is alkalmazható, ha váratlan esemény történik velünk.

Lássuk, mik a legfontosabb szempontok, amit érdemes átgondolni é s akár rögzíteni:

Definiáljuk a szóba jöhető vészhelyzet mértékét, annak várható időintervallumát és súlyosságát:

Ad hoc jellegű igény: Rövid időre áll fent a krízis: ha csupán 1-2 órát leszünk távol (késünk) otthonról és a kutyus biztosan nem bírja ki egészségügyi séta nélkül

Enyhe probléma: Egy éjszaka vagy néhány napra leszünk távol, amikor nem csupán egészségügyi séta, de etetésre és minimális gondoskodásra lesz szükség

Közepes mérvű probléma: 1 vagy több hét esetén már ideális esetben stabil helyet kell keresni megoldásként (barátok, kutyapanzió, stb.)

Vészhelyzet: Kiszámíthatatlan időintervallum és / vagy teljes elérhetetlenség részünkről: súlyos betegség esetén (kórházi kezelés, gyógyíthatatlan betegség, mozgásképtelenség) amikor az eredeti gazdát helyettesítve hosszútávú lehetőségekben kell gondolkodni

Irjunk kapcsolattartói listát, azokról a személyekről akik ismerik a kutyát és az életvitelünket:

Állítsunk fel rangsort és legyen legalább 2, egymás eltérő személy akire nyugodt szívvel bíznánk a kedvencünket.

Legyen fontos szempont, hogy a lakóhelyüket tekintve milyen messze élnek tőlünk és könnyen mozgósíthatóak-e

Készítsünk egy telefonszámlistát hozzájuk, elmentve a személyes iratunk között egy „vész esetén értesítendő” felirattal

Teljes bizalom esetén adjunk lakáskulcsot is számukra, hogy távollétünkben bármikor bejussanak hozzánk.

Gondoljunk már most a következő lépésre:

Adjunk számukra információkat írásban – akár egy kiskönyvben - a következőkről: állatorvos elérhetősége, életmód, rutin teendők, élelmezés, alkalmazandó gyógyszerek, allergia vagy speciális igények, nevelés tekintetében

Legyen mindig rendben a kiskedvenc oltási papírja/útlevele, hogy ne ezzel kelljen bajlódnia extraként a segítőnknek illetve az legyen könnyen elérhető helyen

Gondoskodjunk a kiskedvenc ellátmányáról hosszabb távra

Vészhelyzetben a legfontosabb a higgadtság és a racionális gondolkodás, de mindezek felett áll az egymásra való odafigyelés. Ajánljátok fel segítségeteket az idősebb vagy mozgásában korlátozott szomszédok számára, - ne csak ilyenkor, de most különösen -, hiszen lehet, hogy önmagától nem kérne szívességet, de jól esik számára a törödő figyelmesség, csupán a kérdezés is.

Fotó: Sharon McCutcheon / pexels.com